Ha 2 kamasszal élsz együtt……

A szülőségben van az a pillanat, amikor rájössz: már nem kisgyerekekkel élsz együtt, hanem két alakuló felnőttel -akik persze sokkal hamarabb gondolják, hogy felnőttek, mint valóban azok lennének. Egyik nap még nagyon számítanak rád, másnap meg olyan tekintettel néznek, mintha teljesen elment volna az eszed. Két kamasszal együtt lenni hol vicces, hol fárasztó, néha megható, és olykor idegőrlő. Reggel még a pulcsi miatt megy a vita, délután viszont elmélyülten beszélgetünk az életről. Aztán este jön a bejelentés: „semmi kaja nincs itthon”, miközben a hűtő roskadásig tele van. A kamaszkor nemcsak a gyerekek számára hatalmas változás. A szülő is átalakul. Neked is újra kell tanulnod, hogy legyél jelen az életükben. Már nem irányíthatsz mindent, mint korábban és ez sokszor fájdalmas. Nem dönthetsz helyettük minden apró vagy nagyobb kérdésben. Egyre több teret kell hagyni nekik, de továbbra is szükségük van határokra, biztonságra, és arra, hogy tudják, van hová hazamenniük. Ez bizony néha kifejezetten nehéz. Amikor becsapódik az ajtó, és csak fél mondatokat kapsz normális válaszok helyett, minden kérdésre az a felelet, hogy „semmi”, akkor könnyen azt gondolhatod, hogy eltávolodtatok és gyakran cérnaszálon vannak az idegeid. Pedig nem erről van szó. Csak épp keresik önmagukat. Próbálgatják a korlátaikat. Időnként ügyetlenül, hangosan vagy akár bántóan, de tanulják, hogy kik is ők. Teljesen normális, ha szülőként néha kimerülsz ebben. Hiányozhat az az idő, amikor mindent elmeséltek és te voltál a világuk közepe. Rosszul eshet, hogy már nem hozzád fordulnak először minden kérdéssel. De ez nem azt jelenti, hogy hibázol, vagy már nem vagy fontos nekik. Csupán annyit, hogy a kapcsolatotok átalakul. Két kamasz mellett a lakás hangulata is másképp lüktet. Eltűnő töltők, félig megevett tányérok, mindenhol otthagyott poharak, cipők a legváratlanabb helyeken. Hirtelen hangulatingadozások, sírások és nevetések, kéretlen vélemények és végtelennek tűnő beszélgetések arról, hogy miért épp most kell tanulni, rendet rakni, vagy lefeküdni, mert ez máshol nem is így van. De vannak azok a pillanatok, amik minden káoszt megérnek. Van, amikor maguktól odabújnak. Van, amikor elmesélnek valamit, ami nekik fontos. Máskor látod rajtuk, hogy kezdenek önállóan gondolkodni. Előfordul, hogy egy nehéz nap után mégis megnyílnak. Ilyenkor rájössz: a sok vita, magyarázat és türelem valahol beépül, megéri a fáradozást. Kamaszokkal élni nem a tökéletes reagálásról szól, kábé nem is lehet. Inkább arról, hogy újra és újra kapcsolatban maradj. Akkor is, ha könnyű, és akkor is, ha épp nehéz. Nem kell mindent megoldanod. Elég, ha néha ott vagy, és meghallgatod. Ne vedd minden szavukat a szívedre. Engedd, hogy nőjenek, de tudják: az ajtó, az asztal, a szíved mindig nyitva van számukra. Mert két kamasszal élni néha olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. A zaj mögött azonban, ha jól figyelsz, ott van valami szép: két ember készül kilépni a világba, és te vagy az egyik legfontosabb biztos pont az életükben, akire mindig számíthatnak.